Ködcsákány

 

 

T. Legfőbb Ügyészség!

T. Legfőbb Ügyész Úr!

Tárgy: Feltehető, hogy a Fidesz honlapján megjelent írás a Magyar Köztársaság kormánya elleni agresszióra való szándékos felbújtást tartalmaz. A szöveg tartalmáért elsősorban a szerző, Bogár László, másodsorban azonban Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is felel.

Az elmúlt héten "Tudatos népirtás folyik Magyarországon?" címmel a Fidesz honlapján az alábbi írás jelent meg:

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=105924

Az írás, többek között, az alábbi szöveget tartalmazza:

"személy szerint Gyurcsány Ferencet el kell távolítani, ezt a kormányt le kell váltani. Ezek szükséges, de nem elégséges feltételei annak, hogy valamilyen megoldást találjunk azon elroncsolódási folyamatok megállítására, amelyek ma Magyarországot nyomják.

Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy Magyarországon tudatos népirtás zajlik - márpedig ez történik, hiszen 700 ezerrel többen haltak meg az elmúlt 25 évben, mint amennyien születtek -, akkor van egy "bérgyilkos", aki ezt megteszi, és ezt a szerepet nyilván a kollaboráns struktúrák, illetve a laboráns játssza el. De itt nem elég egyszerűen a bérgyilkos szerepére rámutatni, hanem azt a folyamatot is fel kell tárni, hogy ki a megbízó, illetve miféle globális struktúrák állnak a közvetlen megbízók mögött."

A szerző az írásában azt a konkrét vádat fogalmazza meg Gyurcsány Ferenccel és a Magyar Köztársaság kormányával, a kormánypártok vezetőivel szemben, hogy azok egy idegen birodalom zsoldjában állva tudatos bérgyilkosként tevékenykednek Magyarországon a magyarság elpusztítása céljából.

T. Ügyészség!

A magam részéről a szólásszabadság elkötelezett híve vagyok, de tisztában vagyok azzal is, hogy ez a szabadság csak addig terjedhet, amíg mások emberi méltóságát nem sértjük meg. A Fidesz honlapján megjelent írás azonban nem csupán súlyosan megsérti a megvádoltak emberi méltóságát, hanem kifejezetten olyan tudatosan felépített, strukturált szövegnek lehetünk tanúi, amelynek végigolvasása után az olvasóban akaratlanul is megfogalmazódik az a gondolat, hogy a nemzet ellen tevékenykedő bérgyilkosokat el kell pusztítatni, az ilyenek elpusztítása pedig nemhogy nem bűncselekmény, hanem kifejezetten hazafias cselekedet.

T. Ügyészség!

Úgy gondolom, hogy ez kell legyen az utolsó felvonása annak az évek óta tartó kétfedelű, kódolt uszító beszédnek, amelyet Orbán Viktor, a Fidesz elnöke folytat. Nem vagyok jogász, de az egyszerű polgári jogérzékem azt mondja nekem, hogy a Köztársaság Ügyészségének kell legyen olyan eszköze, amivel az ilyen brutális erőszakra való közvetett buzdítást, felbújtást meg tudja fékezni, annak gátat tud szabni, a felelősöket pedig felelősségre tudja vonatni.

Ajánlom szíves figyelmükbe a fentieket,

Tisztelettel,

Nikk Pál

"A Sebészeti Szakmai Kollégium szerint Horváth Ágnes egészségügyi miniszter nemrégiben tett kijelentése, miszerint a betegek egynegyedét félrekezelik, téves - közölte a grémium elnöke, Jakab Ferenc."

 Idézett forrás: NOL

 

Tipikus példája e sebészkollégiumi elnök nyilatkozata annak, amire azt mondjuk: a cipész maradjon a kaptafánál.

ELŐSZÖR IS, az elnök tényszerűen elismeri azoknak az adatoknak a hitelességét, amelyekre Horváth Ágnes eü. miniszter hivatkozott:

"A kórházi esetek 3,05 százalékában fordult elő haláleset, ezek 36 százalékát vetették alá boncolásnak, ami az összes kórházban és egyéb intézményben ápolt betegek 1 százaléka, és a boncolt esetek 25-28 százalékában tért el a klinikai és a patológiai diagnózis, ami az összes kórházi esetre vetítve a betegek 0,25-0,28 százalékát jelenti."

MÁSODSZOR, se többet, se kevesebbet nem állított, Horváth Ágnes sem, mint azt, hogy a boncolások minden ötödik esetben (ami még kevesebb is a 25-28%-nál!!!) állapítanak meg a klinikaitól eltérő diagnózist. Így minden ötödik elhunyt beteg esetében felvethető, hogy nem a tényleges betegségének megfelelő kezelésben részesült. Horváth Ágnes mindössze abban volt kissé pontatlan, hogy nem hangsúlyozta ki azt, hogy nem boncolnak fel minden elhunyt beteget, és az adatok csak ez utóbbiakra vonatkoznak. Hadd védjem meg emiatt a pontatlansága miatt a miniszterasszonyt, ugyanis ilyesfajta szájbarágásra csakis az országban élő gyengeelméjűek miatt lett volna szükség, akik ugyebár nem képesek saját maguktól felismerni, hogy csak azokra vonatkozhatnak a boncolás útján keletkezett adatok, akiket felboncoltak, és például a még élő, és egyelőre még fel nem boncolt emberekre sem. De természetesen elismerem, hogy a társadalom Új Többségét alkotó gyengeelméjűek szempontjait és szellemi képességeit is illett volna figyelembe vennie a miniszterasszonynak, és pontosabban kellett volna megfogalmaznia a tények előadását.

HARMADSZOR, na most hogyan is jön mindez a sebészkollégiumi elnök kaptafájához?

Úgy, hogy a sebészek elnöke csak sebészkedjen tovább, a képességeinek megfelelően, de ne bocsátkozzon matematikai és statisztikai eszmefuttatásokba, mert rémesen lejáratja magát.

Lássuk, mit is tett ez a szerencsétlen elmegyenge sebészelnök:

"Eszerint a boncolási statisztika az összes kórházban ápolt és kezelt betegnek kevesebb, mint egy százalékára vonatkozik, és az összes kórházi eset maximum 0,3 százalékában tért el a két diagnózis."

Ez aztán a gyógyításra felesküdött orvoshoz méltó megállapítás!
Az össze kórházi eset 0,3%-a, mondja a fősebészguru, amivel nyilvánvalóan azt akarja kifejezni, hogy ez már csak puszta statisztikai hibakategória, felesleges is emögött a picinyke kis szám mögött az emberi életek, vagy az orvosi műhibák számát külön vizsgálat alá vetni. 0,3%, vagyis kerekítve nulla, kérem. meg lehet ezt a problémát oldani egy egyszerű kerekítéssel is, nem kell ebből akkora port kavarni.

mert az a por bizony nagyon csípi a sebészguru orvoselnökúr szemét!

pedig minden okunk megvan arra, hogy mélyen elítéljük ezt az elnököt, aki a szakmája hibáit ilyen elvetemült (vagy elmegyenge) módon igyekszik a szőnyeg alá söpörni.

ugyanis semmi értelme és emberi, orvoslási létjogosultsága sincs annak, hogy az orvosi műhibákat a halált okozó és az egyszerű körömbenövést kezelő esetekben egy kalap alá véve vizsgáljuk.

ez a húgyagyú sebészkollégiumi elnök pedig ezt tette!

azzal igyekszik megnyugtatni bennünket, hogy nem kell aggódni emberek, nagyon ügyesen tudjuk kezelni a körömágyi betegségeket, a kéz- és lábtöréseket, mandula- és vakbélműtéteket, sőt, még a szilikonbeültetéseket is!

az összes kórházi esetnek a "mindössze" 0,3%-át kitevő halálesetszám viszont, amelyek esetében a boncolás megállapította, hogy téves diagnózis alapján kezelték a betegeket, szóra sem érdemes, kérem!

A kollégium elnöke az adatokat ismertetve megemlíti:

"évente 2,5 millió kórházi eset van Magyarországon, és a kórházban kezeltek 97 százaléka gyógyultan távozik az egészségügyi intézményekből.

A kórházi esetek 3,05 százalékában fordult elő haláleset, ezek 36 százalékát vetették alá boncolásnak, ami az összes kórházban és egyéb intézményben ápolt betegek 1 százaléka"

akkor nézzük csak, mennyi is 2,5 milliónak az 1 százaléka:
az a mai tudásunk szerint ca. 25 ezer ember !!!.

Ennek a huszonötezer felboncolt embernek "a 25-28 százalékában tért el a klinikai és a patológiai diagnózis", Jakab Ferenc sebészkollégiumi elnök szerint.

Ez 6.000 azaz HATEZER embert jelent évente!!!

A "bölcs" sebészkollégiumi elnök által is elismerten ennyi beteg ember esetében állapítható meg ÉVENTE, hogy a kezelésük alapjául szolgáló diagnózisnak köze nincs a beteg valóságos, a boncolás során feltárt tényleges betegségéhez.

Jakab Ferenc megnyilatkozása szerint ez a szám teljesen normális, a szerinte elfogadható orvoslás-statisztikai hiba határain belül van.

Miközben itt évente 6000 szakmai-emberi gondatlanságból elkövetett gyilkosságról van szó.

Védik a mundér "becsületét". A gyengeelméjűek pedig be is veszik.

Bencze József vezérőrnagy, az új országos rendőrfőkapitány még előző munkahelyén, a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán háromszor is pénzjutalomban részesítette barátnőjét, Gy. Kittyt.

A hírre a jobboldali média és az internetes fórumok jobboldali vérebei azonnal rávetették magukat, egyenesen azt követelve, hogy Bencze József ugyanúgy távozzon a hivatalából, ahogyan Wolfowitz-nak kellett a Világbank éléről.

Aszta de nagy sztoriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!


húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!


demostaztánám!!!!!!!!!


Merthogy két ember beleszeretett egymásba, és azóta már együtt is élnek, és ráadásul közös lakásban! Na de ilyet!

És, hogy munkahelyi szerelem! A mocskos disznók! Állami fizetésen kurkászni egymást, na még mit nem!
(hozzáteszem: az USA-ban kifejezetten támogatják a munkahelyi egészséges szerelmi kapcsolatokat, mert kimutathatóan jó hatással van a munka hatékonyságára....:-)))))
na de ez nem az USA kérem!!!! itt pógári erkölcsök vannak ám!!! olyan orbánviktor meg deutschtamás-félék!!! Bizony ám!!!
Mert micsinát az a deutschgyerök is? Megkurkászta a titkárnőjét, meg gyereket is gyártott beléje, de arra mán nem köllött neki, hogy egy fedél alá is költözzön vele, mert nem volt eléggé pógári a csaj, mert a Für Lajcsinak a jánya viszont az igazi pógárcsajszi.
Na most ez a deutschtamás is vagy az állami irodájában kurkászta a titkárnő csaját, vagy az állami pénzből havi ötszázezerért bérelt lakásában. És megvót a csajigény kielégítése totál állami pénzből, hiszen a fizetését a csajszi azé kapta az államtól, amit csinát.

Na most akkor mi is a helyzet ezzel a főkapitánnyal?

Beleszeretett a nőbe. Megvót neki. Oszt gyütt a gyerek. No szépen annak rengyemóggya szerint összekőtözött a nőcskével.
Na de most akkor mit kellett volna tennie? Megvonnia a nő fizetését? Hiszen a jutalom is a munkájáért járt neki is, mint másoknak. Vonta vóna meg a jutalmat?

Akkor most számoljunk: a gyerek most 5 hónapos. Ehhez még aggyunk hozzá 9-et, akkor az 14. 2007 május mínusz 14 hónap, az 2006 március. A nő pedig még 2006 júliusában is megkapta a pénzjutalmát.

Na most az itt az igazi kérdés, hogy a kifizetett jutalomból mekkora hányad esett a 2006 március és 2006 július közötti időszakra. Ugyanis még az is lehet, hogy semekkora, mert ez a jutalom még, mongyuk, a 2005-ös év teljesítményére vonatkozott, amikor még nem vót ollan intenzív a szerelem...

Na most embörférfiak! Valljuk meg, igazi dilemma előtt állhatott ez a Benczeakárki! Most akkor vagy megvonja a nőtől a jutalmat egy olyan munkáért, amiért egyébként járt neki, ls akkor a politika nem köthet beléje, a nő azonban joggal érezhette volna sérelmesnek a döntést, és kiszolgáltatottnak magát a férfi kénye-kedvének. Mert ami jár, az ugyebár jár neki is. És akkor még semmi élettársi kapcsolat, semmi összeköltözés, bár a pocóban már ott rejtőzik a 4 hónapos magzat. Ebből ilyenkor még bármi is lehet. Nem szerencsés egy ilyen időpontban a párkapcsolatot pengeélre állítani holmi néhány ezer forintnyi jutalom miatt.

Meg aztán itt van ez a demográfia is! Na most képzeljük el azt az esetet férfitársaim, hogy ott van a pocóban a 4 hónapos magzatunk, ezt mi tuggyuk is, és akkor mongyuk azt a szeretett lénynek: idefigyejj, nekem most nem jönne ki jól, hogy te is megkapjad a neked egyébként járó jutalmadat. A nő meg erre asztat talájja mondani (mert ugyebár tuggyuk, hogy illenkor a nők különösen érzékenyek...), hogy akkó mennyanyádba. És idegességében esetleg még a gyerek is elmegy... Merthogy tuggyuk jól, hogy a koraszülöttek versenyében is világelsők vagyunk ám! Bizonyám! Naggyon-naggyon sok Magyarországon a veszélyeztetett terhesség, ami nyilvánvalóan összefügg a felfokozott stresszállapottal.

Úgyhogy én amondó vagyok, hogy én a magam részéről nagyon, de igazán szívből örülök annak is, hogy a deutschtamás is szaporította a nemzetet, meg ennek e benczegyereknek is örülök.

Azt kívánom nekik, hogy legyenek belőlük jó magyar emberek.

Na szóval egy jól felfújt baromság ez az egész ügy! Na ez az én véleményem.

 

Egy palack 6 puttonyos Tokaji Aszú, díszdobozban, internetes online megrendeléssel, szállítási költség nélkül, ÁFÁ-val: 22.300,- Ft

Megrendelhető e hétköznapi plebejus fogyasztási cikk a tokaji Patrícius Borháztól.

Orbán Viktor kifejezetten ajánlja a plebejusoknak a Patrícius Borház termékeit...

Különösen ajánlott minimálbéren élő plebejus polgártársainknak. Egy havi jövedelmükből akár 3 palackkal is rendelhetnek, és akkor még 5% kedvezményben is részesülhetnek!

Az egy héttel ezelőtti Fidesz-kongresszuson elhangzott Orbániádából, annak kesze-kuszasága miatt, mára szinte semmi érdemlegeset nem tudnék felidézni. Egy dolog azonban elgondolkodtatott: Orbán azt fejtegette, hogy ez a mai Magyarország nem is hasonlít arra, amilyent ő 20 évvel ezelőtt megálmodott. Márpedig ő hű akar lenni az álmaihoz, és nem fog letenni arról, hogy megvalósítsa azt a Magyarországot, amelyik az álmaiban él. Ha kell, a végsőkig küzd érte.

 

Próbáltam értelmezni Orbánnak ezt a nagyon eltökélt szándékot tükröző kijelentését. Azután eszembe jutott ez a honlap, és kicsit végigböngésztem, hogy hátha rábukkanok benne az őseredeti, ősigazi, ősőszinte, ősmagyar és őskeresztény orbáni álomra:

http://www.szelkakas.info.hu/

Mondanom sem kell, nem sikerült.

Annál inkább sikerült viszont elgondolkodnom azon, hogy mi is lehet egy szélkakas örök álma? Talán az, hogy mindig észak-keletről fújjon a szél? Vagy inkább dél-nyugatról? Vagy esetleg arról, hogy de jó is lenne, ha végre berozsdásodna, és nem kellene tovább forognia? De melyik irányban cövekelne le? Így aztán arra a megállapításra jutottam, hogy egy igazi szélkakas, már csak a jellegéből adódóan is, leginkább arról álmodhat, hogy minél tovább foroghasson szabadon, arra, amerre éppen a szél fúj. Hiszen ez a dolga, ezért szélkakakas.

Orbán 20 évvel ezelőtti álmainak képtelenségére pedig hadd említsek csupán egyetlen - de annál lényegesebb - példát: Orbán maga mondta el korábban, hogy ateista neveltetésben részesült. Csupán jóval később, a felesége, Lévai Anikó hatására vált vallásgyakorlóvá. Így bizony nehéz elképzelni, hogy már 20 évvel ezelőtt is keresztény Magyarországról, sőt mi több, keresztény Európáról álmodott. Akkor pedig miről? Milyen álmot akar Orbán Viktor mindenáron megvalósítani? Mihez kéri milliók támogatását? Melyik álma az "igazi"?

Orbán szándékaiban ez a legfőbb veszély: olyasmihez kéri a támogatóitól a biankó felhatalmazást, amiről senkinek - talán jelenleg még saját magának sem - semmiféle fogalma nincs. Egyet kivéve: azt, hogy ismét hatalomra kerüljön.

.

NSZ: - Végül egy személyes kérdés: rá bír-e még nézni a tojásból és paradicsomból készült ételekre, mondjuk így szezon előtt a lecsóra?  

Gyurcsány Ferenc: - Szeretem a lecsót, állítólag jól is készítem. Persze értem a kérdést. Engem nem ingat meg, hogy eljön 30-40 ember megzavarni az eseményeinket. De nemcsak tojásokat, paradicsomot kapok, hanem biztatást is, bőven. Sokan kérdezik, hogy ugye, kibírja? Megnyugtathatok mindenkit: kibírom és végigcsinálom.

 nol.hu/cikk/448044

 

 

 

Sok aggodalmat keltettél bennem, Feri, az elmúlt egy évben, az tény!

Annak is hangot adtam, hogy bizony elfogyhat körülötted a levegő, és nem te leszel az esélyes jelöltje az MSZP-nek 2010-ben.
Ha jól értem a szavaidat, akkor téged nem is az újraválasztásod esélylatolgatása motivál. Ha valóban így van, akkor a becsület politikáját folytatod, és abban megérdemled a további támogatást azoktól, akik képesek felfogni mindannak a lényegét, amit eddig is magadra vállaltál.

Valóban, én is aggódtam, hogy nem fogod tudni végigcsinálni. De most ismét hallom a hangodból az elszántságodat, és örülök neki, hogy képes vagy megreformálni az országunkat. Nagyon nehéz fába vágtad a fejszédet, ezzel tisztában vagyok. És az igazság az, hogy az optimizmusod és az elszántságod ellenére azért én továbbra is aggódom érted... Ne feledd soha: ez az ország mérhetetlen katarzissal képes ünnepelni a fejek hullását... Ez az ország évszázadok óta a kiváltságosok, a helyi kiskirályok országa, amelybe ha valaki bele mer nyúlni, az méhkasba teszi a kezét. Te rendesen belenyúltál! De most már nem húzhatod ki a kezedet, akármennyire is csípnek a darazsak, VÉGIG KELL CSINÁLNOD! Ne haragudj, Feri, de csak egyetlen egy pozitív kilátással tudlak biztatni: lesznek majd olyanok, akik gyönyörű csokrokat és koszorúkat visznek majd a sírodra. Ők vannak kevesebben ebben az országban, de ők azok, akik megértik, hogy a jövő érdekében szükségünk volt egy olyan emberre, aki bele mer vágni. Remélem, kibírod! Ne add fel, csináld végig, Feri!

És azért vannak pozitív jelek is: a rendőrség lefejezésével (annak ellenére, hogy Gergényiről pontosan tudom, hogy kitűnő rendőri vezető volt, és kitűnő ember, nagyon sajnálom, hogy így kellett bevégeznie a pályáját!!!) és Takács Albert kinevezésével mattot adtál végre Orbánnak és a Fidesznek. Nevetséges az a vergődés, ahogyan a Fidesz még az állampolgári jogok biztosának a miniszteri kinevezését is kételyekkel, ellenállással, feltételek megszabásával képes lereagálni. Tökéletes választás volt Takács Albert, Feri! Gratulálok hozzá, ezzel a rendőrség feletti civil kontroll vitathatatlanul helyreáll, és ezzel együtt a rendőrség iránti bizalom is. Nagyon fontos, és jó döntés volt! Jó időben és helyesen cselekedtél. Ez matt.

Orbánról meg csak annyit, hogy a kongresszusuk maga volt a nevetségesség, a paródia, a kádári politikai és viselkedéskultúra újjáélesztése. Ezen a kongresszuson nem a szavak súlya és értelme, hanem a beszédek hossza volt a mérce. Ezzel neked nincs mit versenyezned, nincs is rá szükséged, ezzel a politikával, és Orbán Viktorral az élükön, magukat fogják a vesztésbe vezetni. Hagyni kell őket, hadd csinálják. Egy dolgot egészen tisztán látok előre: Orbán hiába mutatkozik ma erős visszatérőnek, ez csak a mára vonatkozik. Orbán Viktor 2010-ben iszonyatos pánikban lesz, és ettől teljesen el fogja veszíteni a fejét. Ő nem képes arra a higgadt szembenézésre önmagával, amit te meg tudsz tenni. Ő glóriára vágyik, és 2010-ben rettegni fog attól, hogy veszíthet. És emiatt fog veszíteni.

Egy jó tanács, Feri: te sohase vágyjál glóriára. Elégedj meg szerényen annyival, hogy szép sírod lesz. És ha így mész tovább, akkor lesz értelme annak, hogy belevágtál.

A lecsó nekem is a kedvenceim közé tartozik...:-)

Esetleg 2010-re előjegyezhetsz egy meghívást Orbánnak egy általad készített lecsóra...

Éppen egy hét telt el Húsvét óta.

Tudjátok, az az ünnep, amelyben a világ keresztényei azt ünneplik, hogy egy keresztrefeszítéssel kivégzett zsidó fiatalember a halála után feltámadt, lévén Isten fia. Milliárdnyi ember ünnepli a Húsvétot világszerte.

 

Magyarországon is nagyon nagy ünnep a Húsvét. Ilyenkor nem szokás acsarogni amiatt, hogy hiszen az egész csak egy mese, a szárnyaló emberi fantázia szüleménye. Hadd ünnepeljék csak a Feltámadást azok, akik hisznek benne, gondolják azok is, akik pedig nem hisznek ebben a szép mesében. Végtére is nem ártanak vele senkinek.

Mindössze egy hét telt el, és elérkeztünk egy másik megemlékezéshez, a Holokausztról szólóhoz. Ez a megemlékezés már nem tudta kiváltani az egész társadalom együttérzését. Az internetes fórumokon is, és a jobboldali sajtóban is megjelentek olyan írások, amelyek a Holokauszt megemlékezőit a vélekedésük szerinti "holokauszt-üzlet" támogatóiként igyekeznek ábrázolni, valamint azt is kétségbe vonják, hogy az a tragédia egyáltalán megtörtént, amiről a Holokauszt kapcsán megemlékezünk. Egyesek pedig kifejezetten holokauszt-erőszakkal, holokauszt-terrorral vádolják a mai megemlékezőket.

Pedig érdemes összevetni az egy hét különbséggel tartott Húsvétot a Holokauszttal:

A Holokausztot támadják és cáfolni igyekeznek, miközben tárgyi bizonyítékok és személyes visszaemlékezések sokasága bizonyítja a vitathatatlan valóságát. A Holokausztban nem egy zsidót pusztítottak el, hanem 6 milliót. Egyeseknek mégis fáj az, hogy vannak olyanok, akik fontosnak tartják azt, hogy erről a gyalázatos történelmi eseményről évről-évre megemlékezzünk, az ártatlan áldozatok előtt fejet hajtsunk.

Ugyanakkor ugyanezek a gyűlölködők egy hete még egy másik zsidó meggyilkolásáról emlékeztek meg. Nem 6 millióról, hanem csak egyetlen egyről. Persze az emberélet értéke nem mérhető darabszámban. Ünnepelték a feltámadását, amelyről sem tárgyi bizonyíték, sem semmilyen egyéb közvetett bizonyíték nem áll rendelkezésre. Ha azonban valaki a feltámadást mégis kétségbe merné vonni, netán "Húsvét-üzletről" merne publicisztikát írni húsvétkor, az megnézhetné magát, ordasként vetnék rá magukat egyes hithű keresztények.

Itt tartunk. Ez a magyar XXI. század.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Lázár János hódmezővásárhelyi fideszes polgármester legutóbbi politikai ámokfutása újfajta központi szerepet vívhat ki Hódmezővásárhely számára: a helyi kórház hamarosan az orvosi béljóslás országos központjává avanzsálhat.

  

Kép: boncolás 1300 körül

 

 

Hiába, egy jó polgármester mindent elkövet a helyi lehetőségek, a helyi szellemi kapacitás minél hatékonyabb kiaknázásáért...

Ha ugyanis bejön Lázár Jánosnak az a kísérlete, hogy egy utólagos boncolási jegyzőkönyv tartalmával sikerül neki bizonyítania azt, hogy a kórházukba sürgősségi esetként szállított mindszenti férfi megvizsgálására nem is volt semmiféle szükség, és orvosi kontrollvizsgálat nélkül is útjára lehetett indítani a beteget Szentes felé az orvoskísérő nélküli mentőautóval, akkor a polgármester a magyar orvoslásban új mérföldkövet rak le: megalapítja hódmezővásárhelyi székhellyel a "vizsgálat és gyógyítás helyett utólagos boncolás" országos módszertani központját, és ezzel Hódmezővásárhely visszanyerheti a térségben a megtépázott szakmai presztizsét.

 

Ráadásul, Lázár polgármester új orvoslási módszerére akár még az új egészségügyi miniszter is felfigyelhet, hiszen jelentős költségmegtakarítás érhető el az egészségügyben az orvostudományban valószínűleg "Lázár-féle" módszerként ismertté váló új eljárással: a költséges diagnosztikai és gyógyítási beavatkozásoknál ugyanis sokkal olcsóbb az utólagos boncolás, melynek során csupán meg kell állapítani, hogy úgysem lett volna értelme az adott betegre akár egyetlen fillért is költeni, mert egészen más miatt halt meg, vagy amúgy is elhalálozott volna.

Sokan kifogásolták eddig a Fidesz passzivitását azon a téren, hogy kizárólag támad, kritizál, és nem áll elő semmiféle megoldási javaslattal. Lázár erre az elfogult vélekedésre is rácáfolt: íme a Fidesz egészségügyi költségtakarékossági csomagja, a "Lázár-féle" újfajta orvoslás az elhalálozás utáni béljóslás módszerével.

Ha a Fidesz a "Lázár-módszert" időben levédi a világ szabadalmi hivatalaiban, akkor a szabadalmi jogdíj bevételeiből akár még a szörnyű mértékben eladósodott párt pénzügyi helyzetére is megoldás kínálkozhat. Ez akár Lázár Jánosnak a párton belüli felértékelődését is eredményezheti.

Húsvét és a Feltámadás ünnepe alkalmából az ember elgondolkodik néhány nagyívű eszmén, valláson, hagyományon. Így tettem én is. Így történt, hogy arra ébredtem rá, hogy ha Jézus történetesen nem zsidónak született volna, és netán a magyaroknak lett volna egy olyan Istenük, mint amilyet a zsidók kitaláltak maguknak, és Jézus az így elképzelt kiválasztott nép, a magyarok Istenét nekiajándékozta volna az emberiségnek, akkor a maihoz hasonló "igazmagyarok" Jézust idegenszívűnek, a magyarság érdekei elárulójának kiáltották volna ki.

Hiszen, ha jól belegondolunk, Jézus sem tett mást, mint megszegte a saját népe törvényét, és a zsidóság saját Istenét felkínálta az egész emberiségnek. Csak úgy, minden ellenszolgáltatás nélkül. Gondoljuk csak el: a zsidó vallásban és törvényekben évezredes tapasztalatok halmozódtak fel már Jézus idejére is. A zsidóság kultúrkincse egy óriási szellemi érték volt, amelyet nem véletlenül védett a zsidó papság tűzzel-vassal, hiszen a zsidó nemzet fennmaradása függött tőle. A zsidóság az ókori világban nem számított az erőszakos nemzetek közé, ehelyett a zsidóság a vallás és a kimagasló szellemi tőke révén biztosította a maga helyét és megmaradását a korabeli világban. Ezt a célt szolgálta a kiválasztott nép tanítása, és ezt a célt az anyai ágon történő leszármazás zsidónak való elismerése.

Jézus a zsidók évezredes szellemi know-how-ját jótékonysági hóbortból szétosztotta a világ népeinek. Nem kért rá engedélyt, és a szerzői jogdíjat sem kellett senkinek sem megfizetnie a zsidóknak. Egy ilyen embert ma a magyarországi "igazmagyarok" - ha történetesen magyar lenne - mindennek elmondanák, csak épp embernek nem. Lenne hazaáruló, nemzettipró, baloldali genetikai selejt, idegenszívű, a nemzeti érdekek kiárusítója. És akkor még csak a finomabb jelzőket említettem. Természetesen lenne tömeges keresztdöntögetés is...

A magyarok mégsem érzik magukat sorsközösségben a zsidósággal. Pedig sok okunk lehetne rá. A mi nemzetünk éppúgy a világ hatalmasságainak esett áldozatául, és forgácsolódott szét, mint ahogyan az a zsidósággal történt 2000 évvel ezelőtt. A magyarság is szenved mindmáig a világ vele szembeni igazságtalanságától, ahogyan a zsidók is. És ne takargassuk: a magyarokban is van egy jókora küldetéstudat, deklaráció nélkül ugyan, de a kiválasztottság tudata él a nemzetben. Erről tanúskodik az ország felajánlása a Szűzanyának. Magyarország még a keresztény kultúrájú népek között is különleges, egyedi szerepre vágyott. A környező népek között is egész történelme során magasabb kultúrájúnak tartotta magát a magyarság. És akkor még a Csodaszarvasról és a többi pogány eredetmondáról nem is beszéltünk. A magyarok mondakincsében éppúgy megjelenik a kiválasztott nép tudata, ahogyan a zsidók hitében. A különbség mindössze az, hogy a zsidók hite piacképes formátumú volt. Kidolgozott a legapróbb részletig, egyszóval a 2000 évvel ezelőtti szellemi termékek piacán kelendő portékának bizonyulhatott. A magyarok akkor még valahol az őshazában portyáztak. De a nemzet fennmaradásához szükséges különlegesség tudata éppúgy benne volt a magyarságban is, csak éppen nem az írásbeliségben, hanem az emberek szívében és lelkében, apáról fiúra örökítve. És ez mindmáig a miénk. Ezt nem tudta elvenni tőlünk senki.

Mégis nálunk vádolják honfitársainkat idegenszívűséggel, nemzetárulással, és hasonló kedvességgel. Pedig az, ami a nemzet szívében mindmáig él, azt nem sikerült senkinek sem kipusztítania, és nincs is olyan magyar ember, aki erre törekedne. Nálunk van csak locsolás és hímestojás húsvétkor. Ilyen erősek az ősi ösztöneink és hagyományaink, hogy még a  keresztény világban is képesek voltunk megőrizni őket. Egyedülálló módon. Nincs erő, amelyik ebből a népből az ősi szívet képes lenne kitépni. Aki pedig azt állítja, hogy egyesekben ilyen törekvések munkálkodnak, az vagy nagyon buta, vagy a gyűlölködés olyannyira úrrá lett rajta, hogy nem képes többé a tisztánlátásra.

Jézus zsidó volt, és a világ nézőpontjából helyesen cselekedett. A zsidóktól pedig nem várhatja el senki, hogy megbocsássanak neki.

Ez gáz.

Mármint az, hogy ezidáig is hagytuk magunkat hülyíteni ezzel a Nabucco és/vagy Kék Áramlat vitával.

A média, a sajtó ömlesztette a sok hülyeséget, Orbán már-már újból legvidámabb barakkot vízionált (ezúttal a Gazprom-ét).

Mindeközben senkinek eszébe nem jutott megnézni a számokat. Pedig azok magukért beszélnek. Íme, ilyen egyszerű:

"Magyarország 2006-os gázigénye 3,6 százalékkal, 13,9 milliárd köbméterre esett az Eurogas adatai szerint. Ez nem túl nagy csökkenés, de nem is tekinthető az elmúlt tél eseményei tükrének. Egyrészt, mert a 2006 eleji hideg tél fogyasztását is tartalmazza, másrészt viszont, mert értelemszerűen nincs benne a 2007. januári és februári enyhe tél hatása. Tavaly 1,1 százalékkal esett az EU25 egészének gázfelhasználása.

A teljes, 486,2 milliárd köbméteres uniós felhasználásból az előző évinél 4,9 százalékkal kisebb, csak 38 százaléknyi szállítás származott az EU25-ön belülről. A csökkenést főleg Nagy-Britannia gyengülő termelése okozta. A World Gas Intelligence által marginális kategóriába sorolt Ausztria, Spanyol-, Francia- és Magyarország viszont a 2005-ösnél több gázt hozott a felszínre. Az unió fő szállítója továbbra is Oroszország volt 24, Norvégia 17 és Algéria 10 százalékkal." [origo]

Ha most ehhez még hozzétesszük azt, hogy a fogyasztás tovább nő, és akkor, amikor a Nabucco és /vagy a Kék Áramlat szállítani tud majd, addigra a prognosztozált EU összfogyasztás ca. 500-600 m3 lesz, amelyből ca. 30-30 m3 lehet egyenként az új vezetékek által szállított mennyiség, akkor világosan látható, hogy az EU összfogyasztásának mindössze 5%-áról van szó valamely vezeték vonatkozásában. Csakhogy a vezetékek nem csak Magyarországra szállítanának gázt, sőt főképpen nem Magyarországra. Magyarország részesedése az új vezetékek kapacitáskihasználásából mindössze néhány milliárd köbméter lenne, vagyis az EU összfelhasználás 1%-át sem érné el!  

Na jó, nehogy már ezek után Magyarország a szuverén döntésével képes legyen rombadönteni az EU gázpiacát! Ez egészen egyszerűen nevetséges. Az indokokat egyelőre persze nem látni, hogy mire föl volt ez az európai szintű - teljességgel irreális -sajtóvadászat Gyurcsány ellen gáz-ügyben. De majdcsak megtudjuk. Vagy nem.

Arról nem is beszélve, hogy azon kívül, hogy Gyurcsány - az objektív helyzetnek megfelelően - álomnak minősítette a Nabucco vezetéket, semmiféle olyan kijelentést nem tett, amivel azt jelezte volna, hogy Magyarország változtatni kívánna a Nabucco megvalósításában való elkötelezettségén.

Nem árt felfigyelnünk arra, hogy Gyurcsány immár nemzetközi szinten is tartotta magát az őszödi beszédében kifejtett álláspontjához, hogy nem hajlandó a politikai hazugságok útját járni. Íme: kimondta az igazságot, hogy a Nabucco egyelőre csupán egy európai álom. És azonnal egészpályás letámadás követte a kijelentését, mind a külföldi sajtóban, mind pedig a hazai ellenzék részéről. Úgy tűnik, a politika nem díjazza az igazmondókat. A leghevesebben pedig éppen Orbán Viktor támadta meg Gyurcsányt az őszinte szókimondásáért, pedig mindezidáig hazudozással vádolta.

Bizony, nem könnyű ilyen igényeknek megfelelni, hogy egyszer hazugsággal vádolják, máskor pedig éppen az igazmondásért támadják Gyurcsányt. De ez már legyen az ő baja.

Orbán újból kitalálta magát.

Habár egy minimálisan művelt ember számára ez az új "plebejus" imázs nem más, mint tömény képzavar, Orbánt ez csöppet sem zavarja, mert az "új többség" vevőnek tűnik a szavaira. Akármit is mond, akkor is. Így keveredhet az ókori Róma "plebs" vagy "plebejus" fogalma 1848 csatáiba.

Íme, az új Orbán-performance: kísérjük végig 2007-ben 1848 győztes csatahelyeit, rendezzünk folyamatosan ünnepi megemlékezéseket, és így melegen lehet tartani a március 15-én elmondott beszéd egyébként kihűlőfélben lévő harci dalát.

A Fidesz elnöke legutóbb szerdán beszélt Tápióbicskén, az 1849. április 4-ei csata színhelyén tartott ünnepi megemlékezésen. Ez most már így fog menni egész évben.

"Szavai szerint az új arisztokrácia módszeresen próbálja kizsigerelni az országot, éppen úgy, ahogy a XIX. században az idegen arisztokrácia próbálta ezt megtenni. A magyarok 1848-49-ben legyőzték az idegen arisztokráciát és megfutamodásra kényszeríttették - emelte ki az ellenzéki vezető.
Orbán Viktor azt mondta: le kell győzni az új arisztokráciát, fel kell számolni a kiváltságosok kiváltságait. "Ez lesz a nagy győzelem, amelyhez erőt adhatnak régi nagy diadalaink" - tette hozzá a Fidesz elnöke, aki szerint ez az út vezet a mindennapi győzelmeken keresztül a sikerhez." - írja az INDEX.

Na most ezt fogjuk hallani egész évben. Orbán végigjárja 1848 csatahelyeit, és buzdítja a híveit a harcra.

De mi ellen? Azt már lassan követni is alig lehet. De ez Orbánt csöppet sem aggasztja. Megrezegteti az egyszerű nép számára az érzelem húrjait, és ennyi bőven elegendő is egy olyan gyorsan változó helyzetben, amelyben a változáshoz egyáltalán nem szokott emberek nehezen képesek eligazodni. Az eligazodáshoz nyújtott segítség és támasz helyett Orbán az írástudó hazugságával bódítja híveit: azt az üzenetet olvashatják ki a szavaiból, hogy nem csak az ő számukra nehéz az eligazodás, hanem a tanult emberek sem értik, hogy miért van szükség az ország modernizálásának, az állam újfajta szerepvállalásának programjára.

1848 már eléggé régen volt és ma már eléggé idealizált ahhoz, hogy annak a magyarok számára érzelmi kötődést jelentő eseménysorait Orbán érdemesnek látta saját hétköznapi politikai céljai számára kisajátítani. Orbán már-már olyan benyomást kelt a hallgatóságában, mintha valamelyik 1848-as forradalmár reinkarnációja lenne.

A szemfényvesztés mindössze abban rejlik, hogy egyrészt ma nem 1848-at írunk, másrészt ma Magyarország - a saját elhatározásából vállalt szövetségektől eltekintve - teljesen független és szuverén ország, harmadrész nincs jobbágyság, amelyiket fel kellene szabadítani, és polgári jogegyenlőség van, a szó eredeti értelmében nincs semmiféle arisztokrata osztály.

Ezzel szemben, amire nagyon is nagy szükség van, az a demokrácia intézményrendszerének a megerősítése és stabilizálása. Ez az egyetlen és legfőbb esélykiegyenlítő eszköz ma Magyarországon. Ez az, ami az emberek mai problémáira - ha nem is egyik napról a másikra - megoldást tud kínálni. Orbán Viktor populizmusa pedig éppen az ellenkező irányba tart: az európai típusú demokrácia játékszabályainak betartása és megerősítése helyett inkább a dél-amerikai típusú populista "demokrácia" felé igyekszik kormányozni az ország szekerét. A polgári önállóság ízét még valójában meg sem ízlelt nép pedig bódultan omlik Orbán karjaiba: ő a reményük arra, hogy az önálló gondolkodás terhe ezután se sújtsa őket. Az öngondoskodás gondolatától a hideg is kirázza őket, Orbán viszont elhiteti velük, hogy létezik olyan "plebejus" világ, amelyikben lehet menni továbbra is bambán egy vezér után, aki meg fogja oldani összes bajukat. Már csak egy jó kis harcra van szükség a gaz arisztokrácia ellen, el kell őket kergetni, és nyomban itt terem a magyar kánaán. Ahogyan ez 1848 után is történt...

Orbán mára vitathatatlanul és szinte visszavonhatatlanul szélre sodródott a hazai belpolitikában. Erre még akár legyinthetnénk is, de ezzel egyidejűleg az ország külkapcsolatainak terén is a perifériát célozta meg. Ami viszont már akkor is veszélyeztet össznemzeti érdekeket is, ha az ellenzék vezéréről van szó.

A külföld ugyanis mérlegel, esélyeket latolgat. A külföld nem tudja és nem is képes felmérni azt, hogy mikor és milyen eséllyel kerül majd a jelenlegi ellenzék vezetője ismét kormányzati pozícióba. Azt azonban mérlegeli, hogy milyen kihatása lenne egy esetleges kormányváltásnak az országunkkal kialakult kapcsolataira. Ha pedig azt a következtetést vonják le Orbán Viktor megnyilatkozásaiból, hogy az jelentős kockázatot hordoz magában, akkor ezt a kockázati felárat mindannyiunknak együtt kell megfizetnünk Magyarországon. Vonatkoztatható ez az országok közötti kormányzati és politikai kapcsolatokra éppúgy, mint a gazdaságiakra.

Érdemes tehát számot vetnünk, hogy miképpen is áll Orbán Viktor a külvilággal. Azt nem vitatja senki, hogy itthon hadban áll Orbán a kormányoldallal, hosszú állóháborúra rendezkedtek be. De most már nagyon úgy tűnik, hogy Orbánnak kevés ez a belföldi frontvonal, és frontot nyitott immár majdnem az egész világgal szemben. Nekiment már Kínának, George Bushnak (USA), Tony Blairnek (Nagy Britannia), Gerhard Schrödernek (Németország), Vladimir Putyinnak (Oroszország), és Angela Merkellel (Németország) is inkább szembekerült, mintsem szövetségesévé vált volna. Ehhez képest jelenlegi egyetlen szövetségese Litvánia (Vitautas Landsbergis), mint ország, magánszemélyként pedig az "újarisztokrata" olasz Berlusconit és az alkoholistának mondott belga Martenst tudhatja támogatói között. A bajor Stoiber is már inkább magánszemélyként jöhet szóba Orbán patrónusai között, hiszen jelezte, hogy hamarosan vissza kíván vonulni a vezető politikai szerepből. Bár egyes vélemények szerint már Stoibernek is sok, amit Orbán művel.

Elgondolkodtató, hogy a vitán felül "erős" párost alkotó Litván-Magyar tengely miképpen tud a saját nemzeteinek eredményeket felmutatni azáltal, hogy a világ összes jelentős nagyhatalmával konfrontációt kezdeményeznek.

És mibe fog még mindez nekünk mindannyiunknak kerülni itt Magyarországon?

Nikk Pál

Nagy jövőt jósolok Rogán Antalnak.

Olyannyira nagyot, hogy esélyes jelöltnek látom a budapesti főpolgármesteri tisztségre 2010-ben.

Rogán Antalt sokáig a baloldal és a liberálisok csak "Arrogán" becenéven emlegették. Azonban amióta Rogán Antal az V. kerületi polgármester székébe beült, mintha lényeges változás történt volna. Olyannyira, hogy tegnap már Demszky Gábortól is azt a nyilatkozatot hallottam, hogy ha minden ellenzéki politikus olyan konstruktív módon állna a feladataihoz, mint Rogán Antal, akkor jelentős közös eredményeket lehetne elérni.

Csak nehogy a balliberális dícséretek maguk alá temessék ezt a vitathatatlanul rendkívül intelligens, okos és konstruktív magatartásra képes fiatal politikust!

A magam részéről, mindenesetre, szívesen látnám Rogán Antalt a következő ciklusban a főpolgármesteri székben. A képességei mindenképpen megvannak hozzá, már csak az a kérdés, hogy az elkövetkező 3 évben milyen magatartásról tesz tanúbizonyságot. Ha bizonyítani lesz képes, hogy a korrekt, konstruktív, tárgyszerű magatartás nem csupán egy taktikai elem a politikai pályafutásában, akkor minden esélye meg lesz rá, hogy 2010-ben főpolgármesterré válasszák. A baloldal és a liberálisok ugyanis egyelőre nem tudtak olyan kaliberű esélyest felmutatni, mint amilyen Rogán Antal. És Demszky MSZP-fóbiáját ismerve kétségem sincs afelől, hogy a lehetséges utódlása tekintetében inkább Rogán Antal felé húzna, mint az MSZP-s Horváth Csabához. Horváth is értelmes politikus, de mégiscsak elbukott egy kerületi polgármesteri széket. Molnár Gyula jöhetne még szóba, aki úgyszintén rátermett, és a XI. kerület vezetésével jó hírnevet szerzett magának, de tartok tőle, hogy a liberálisok kegyeit főpolgármesteri szinten nem tudná megszerezni, főleg, ha Demszky nem őt fogja támogatni.

Rogán Antal tegnapi nyilatkozata a belvárosi kormányzati negyed kiürítése kapcsán nem hagy semmi kivetnivalót maga után. Rogán nagyon kulturáltan felajánlotta az együttműködését a kiürülő ingatlanok közösen kialakítandó kerületfejlesztési stratégia keretében való hasznosításában való részvételre. Most a kormányoldalnál a labda, hogy ezt a vitathatatlanul korrekt és ésszerű javaslatot miképpen reagálják le.

Rogán ugyanakkor a Kossuth-téri és a belvárosi randalírozások ügyében is teljesen józan és higgadt hozzáállást tanúsított. Eltekintve attól az egy halvaszületett ötletétől, hogy a Kossuth-teret alakítsák játszótérré...

Egyszóval hajrá Tóni, azt tanácsolom neked az elkövetkező 3 évre, hogy jól gondold meg, hogy mit cselekszel, tarts ki a konstruktív, tárgyszerű, érvekre alapozott vitakultúra és megoldáskeresés útja mellett, és akkor esélyes leszel egy olyan főpolgármesteri székre, ahonnan jó munkavégzés esetén akár nyugdíjba is mehetsz majd!

Úgy tűnik, hogy a "ki legitim? ki nem?" c. csatájához új frontot nyitott a FIDESZ.

Immár Gyurcsány Ferenc, az MSZP és az SZDSZ után nagyobb falat után néztek: Schöpflin György ma reggel az Info-rádióban azt nyilatkozta, hogy az Európai Unió vezetőségének hiányzik a "nép" általi legitimációja, mert az Uniót vezető szellemi elit túlságosan el van szakadva a néptől. Schöpflin szerint az Unió központi szervei működnek és valóságos nemzetek fölötti hatalmat gyakorolnak, de ennek a hatalomgyakorlásnak a nép általi legitimációja hiányzik. Szerinte ezt a legitimációs hiányosságot küszöbölhetné ki az új európai alkotmány, amelynek - szerinte - éppen ez lenne az egyik célja.

Üdvözlöm Schöpflin György "bölcsességét". Ugyanis most már tényleg sikerült a "legitimitás" és "legitimáció" fogalmait olyannyira zavarossá tenni, hogy közérthetőségről már semmiképpen sem beszélhetünk. Schöpflin, aki a FIDESZ EU parlamenti képviselője, éppen maga szolgáltat kitűnő példát arra, hogy a "néptől elszakadt szellemi elit" ténykedései és nyilatkozatai valóban mennyire érthetetlenek a "nép" számára. Schöpflin - Orbán után szabadon - természetesen nem kíván rácáfolni az elszakadás tényére, és gyakorlatilag olyan fogalmak összezavarásán mesterkedik, amelyek a közemberek számára akár az összes EU-ból érkező központi döntés létjogosultságának és követendőségének a megkérdőjelezését eredményezhetik.

Igazából nem tudom, hogy mit akart Schöpflin mondani. Felmerül bennem az a gondolat, hogy a legitimáció megkérdőjelezését ő nem az EU felé címezte, hanem pusztán hazai belpolitikai üzenetről van szó. Amelynek éppen az értelmetlensége az értelme. Vagyis az, hogy az Orbán vezér által beindított belpolitikai "legitimációs válság" szép csöndes levezetését előkészítse. Hiszen innentől fogva akár úgy is felfoghatjuk, hogy nem egy jelentős súlyú dolog ez a "legitimációs kérdés", ha ugyanazt a fogalmat alkalmazza a FIDESZ az egész EU-val szemben, mint amivel Gyurcsányt is támadták. Lehetséges, tehát, egy ilyesféle olvasata is Schöpflin szavainak.

Arra a másik lehetséges olvasatra pedig már gondolni sem merek, hogy Schöpflin szavait netán úgy kell értelmeznünk, hogy Orbán Viktor és a FIDESZ a határainkon túllépve gyakorlatilag már európai szinten is legitimációs ősforrásnak tekinti magát. Az legitim, amire Orbán Viktor ráüti a pecsétjét, és punktum.

Nikk Pál

Az alábbi tények mindenkinek segíthetnek a valóság felismerésében:

1.
Pozsgay Imre és Horváth István III/III-at felügyelő belügyminiszter az 1956 utáni együtt töltött kecskeméti időszak óta szoros barátságban voltak egymással.

2.
Stumpf István 1983 augusztusában feleségül vette Horváth István lányát. A házasságot az akkori V. kerületi "Ságvári Endre házasságkötő teremben" kötötték meg.

3.
Stumpf István annak a Gellért-hegyi, Ménesi-úti luxus-jogászkollégiumnak a nevelőtanára volt, amelyben Orbán Viktor a szárnyait bontogatta. Ott ismerkedtek össze, és Stumpf ott szemelte ki magának Orbánt konspiratív terveik számára.

4.
Pozsgay Imre a pártmegbízatásként végzett összekötői feladatot az 1956-ot feltáró történészbizottsággal a saját hatalomátmentő céljára sajátította ki, és mindenki mást beelőzve mondta be a rádióba, hogy "1956 népfelkelés volt". Miközben ő maga részese volt 1956-nak, csak éppen nem a felkelők oldalán! Tudta ő jól azelőtt is, hogy mi volt 1956, nem volt neki ahhoz szüksége a történészbizottságra! Kádár János az 1956-os "érdemei" miatt kinevezte Pozsgay Imrét 1957 tavaszán Kecskemétre az ott akkor létrehozott Marxista-Leninista Esti Egyetem igazgatójává. Később Pozsgay egészen a megyei pártvezetésig jutott. Ott barátkoztak össze Horváth Istvánnal. Kecskemétről Pozsgay a "Társadalmi Szemle" c. ideológiai pártfolyóirat szerkesztőségébe került, amelynek Benke Valéria volt a főszerkesztője. Az a Benke Valéria, aki a felkelőktől védte a rádiót 1956-ban. A két 56-os Kádár-párti kommunista jól megfért egymás mellett. Pozsgay a magyar kommunisták egyik ideológiai irányítójává vált.

5.
Az 1989-es Nagy Imre temetés szervezése során az eredeti elképzelésektől majdnem az utolsó pillanatban eltértek, és egy üres koporsót is elhelyeztek. Ez volt az a koporsó, amelyik Orbán Viktor számára a színrelépést és az imázsteremtést biztosította. Orbán Viktor beszédét mindmáig csak azok tartják bátor beszédnek, akik nincsenek tisztában azzal, hogy akkor Orbán Viktor már informális bizalmas kapcsolatban állt a hatalomátmentésen ügyködő Pozsgay-Horváth-Stumpf családi triumvirátussal, Stumpf Istvánon keresztül, és így ő pontosan tudta, hogy mi hangozhat el azon a beszéden. Minden jel szerint Pozsgay előre ismerte a beszéd tartalmát, és Orbán egyeztette vele.

6.
Így lett a családi-baráti szálakon keresztül mindjárt két "hőse" az országnak egy alomból:
Pozsgay Imre, aki 1956-ot népfelkeléssé minősítette a rádióban.
és
Orbán Viktor, aki "bátran" felemelte a szavát az oroszok távozásáért Nagy Imre temetésén.
Ideje, hogy végre mindenki felismerje e két színpadi show mögött a mesterséges politikai imázsépítés technikáját.

7.
Orbán Viktor a magyar ifjúság képviseletében részt vehetett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain, annak ellenére, hogy éppenhogy csak megszáradt a tinta a Fidesz alapító nyilatkozatán. Ezzel szemben a KISZ vezetése nem képviseltethette magát. Az MSZMP-t és a KISZ-t egyaránt Pozsgay Imre képviselte. Pozsgaynak és Horváthnak nem sikerült az SZDSZ belső köreibe férkőznie, ezért szükségük volt Orbánra, hogy az SZDSZ "ifjúsági társszervezetének" vezetője képében az SZDSZ legfelső vezetésének közelébe férkőzhessen, és onnan szállíthassa az információkat Stumpfon keresztül közvetlenül Horváthnak és Pozsgaynak.

8.
Bizonyíték:
Orbán Viktor az 1998-ban alakult kormányában Stumpf Istvánt (a volt III/III belügyminiszter vejét!!!) kancelláriaminiszterévé tette meg.
2005-ben pedig azért esett a választása éppen Pozsgay Imrére a Nemzeti Konzultáció lebonyolításához, mert Pozsgaynak az egykori Horváth belügyminiszter barátsága révén amúgy is hasznos információi voltak a nemzet "személyi állományáról". Így a feladat nem volt igazából új, és a régi információkat gyakorlatilag csak fel kellett frissíteni és kiegészíteni. Mindenesetre ehhez a feladathoz is egy hű bizalmasra volt szüksége Orbánnak.
Pozsgay Imre feltűnő módon sem a rendszerváltás előtt, sem utána, sohasem bírálta Orbán Viktort. Arról viszont egy interjúban nyilatkozott, hogy Orbán Viktor beszédét a Nagy Imre temetésen kiemelkedő színvonalúnak minősítette. (nem csoda, hiszen ő maga volt a beszéd lektora...:-)))

9.
A fentiek világos magyarázatot szolgáltatnak arra a sokak által máig nem értett fordulatra, hogy miért szakított Orbán a "liberalizmus" eszméivel, és hogyan vált "jobboldali" populistává.
Ugyanis Orbán sohasem volt liberális, csupán a megbízatása kezdetben arra szólt, hogy az SZDSZ közelébe kerüljön, ahhoz pedig erre volt szükség. Pozsgay már a 80-as években is utálta az SZDSZ-t, éppen ezért támogatta már a Kádár-időkben is az MDF kibontakozását, ahová éppúgy beépítette a saját kádereit, ahogy a Fidesz-be Orbánt. Bíró Zoltán, az MDF első elnöke, Pozsgay közeli bizalmasa, minisztériumi beosztottja volt. Antall József pedig, akit Pozsgay ajánlatára éppen Bíró Zoltán vitt be az MDF-be, nem volt más, mint Horti József ifjúkori barátja a Toldy gimnáziumból, Horti József lányát pedig Pozsgay Imre fia vette el feleségül, és az ő esküvőjük is ugyanabban a "Ságvári Endre házassságkötő teremben" volt, mint a Horváth-Stumpf frigyé.

Ne feledjétek: egy ilyen családi-baráti szálakon szőtt konspirációról nehezen fogtok találni bármiféle dokumentumot, vagy 6-os kartont...

Tessék: van min elmélkedni...

A nejlonköd lassacskán már foszladozóban volt, amikor egyszercsak harsány rigófütty kandikált ki a petrencésrúd bíborszínű homályba vesző vége felől.

- Ejha! - gondolta ekkor az öregember valahol egy távoli világ valamely szegletében, aminek ugye nyílvánvalóan semmiféle összefüggése sem lehet a történetünkkel. Vagy talán mégis? Ez hamarosan ki fog derülni.

És már derült is tovább. A nyákos hajnali takonyszerű kondenzáció egyre csak bomladozott, mígnem a kelő nap fénye vakítóan elő nem tört alóla. És itt már valóban egy embertpróbáló történet keretei kezdenek felsejleni előttünk, de ne csapjunk rögtön a közepébe, hanem kezdjük szép sorjában a heppienddel.

Történetünk negatív hőse, nevezett vitéz Orbányai Vittor, ugyanis csúfosan beleharapott a fűbe. Mégpedig ezen a füvön ezidőtájt a fenti takonyszerű ködváladék nyáladzott (no meg még egynehány, a tervszerűség látszatát keltően elhelyezkedő lucskos tehénlepény). Én, ha a helyében lettem volna, legalább megvártam volna, amíg a nap egy kicsit megszikkasztja. De a beleharapás és az ezt sorrendileg megelőző orrabukás mindenképpen elkerülhetetlen volt. Lássuk hát a dolgok menetét szépen, annak rendje-módja szerint.

Élt egyszer, éldegélt, valahol a végtelen pusztaságból kiemelkedett hegyhátról a folyók által lesodort üledék lápos-iszapos mocsarától távol, egy egyszerű kétszobás lakótelepi panellakásban Zoli. Mondanom sem kell, hogy Zoli afféle főhős volt, legalábbis ami a történetünkkel való összefüggést illeti. Amúgy soha semmiféle hőstett nem ált távolabbra sem tőle, mint - mondjuk - Makó Jeruzsálemtől (vagy éppen fordítva, miért is mindig Makót mondják elsőként..., gondolhatta volna a távoli világ öregembere, ha egyáltalán ilyesmi eszébe juthatott volna, vagy ha egyáltalán ilyesfajta sajátos népi szólások átszűrődtek volna a távolság megannyi rostélyán), de éppenséggel éppúgy elmondható róla az is, hogy bizony közelebbre sem.

Távoli öregemberünk itt és most, ezen a ponton, már minden bizonnyal megintene engem, hogyha így folytatom, akkor igencsak nehéz lesz kibogozni a mondandóm velejét. No persze én sem hagynám annyiban, hiszen rögvest vitába szállnék vele, mondván, hogy súlyos és legalább 8 napon túl gyógyuló képzavart idézett elő a nyelvészeti szempontból erősen kifogásolható közbeszólásával, hiszen a velő és a kibogozás, mint köztudott, igencsak összepárosíthatatlan fogalmak. De ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók! Hiszen rengeteg érv szól mentségéül. Kezdjük mindjárt azzal, hogy már önmagában az a tény, hogy ilyen távolból ennyi figyelmet szentel nekünk, már bizony nagyon is tiszteletreméltónak tekinthető. Az pedig mindenképpen - szinte minden más egyéb érvet felülírva (a szlenges változatot jobban értők kedvéért: überelve) - mentségéül szolgál, hogy nem is biztos, hogy ismeri nyelvünket. Szemrehányás a közbeszólásáért, tehát, semmiféleképpen sem járhatna neki.

Nem úgy a mi drágalátos Lovászunk és Bájerőnk. Ők persze azon nyomban egy világokat behálózó prionista összeesküvés elvarratlan szálaira vélnének rábukkanni, mondván, hogy igen valószínűnek tekinthető, hogy ebben a közbeszólásban az etelközi turulokkal bélelt ősanyanyelvünk elleni egyik legfondorlatosabb - és éppen ezáltal egyben legaljasabb - támadást fedezhetjük fel, miszerint a nyelvünkben leledző kohéziót és a szavaink őseredetű viszonyrendszerét szétroncsolni igyekvő alantas szándék egyben nemzeti őstudatunkat, ezáltal összetartozásunk évezredes talapzatát igyekszik féregszerűen, belülről roncsolva kikezdeni. Mintha csak a szú percegését hallanák ki egy, amúgy az egészségtől kicsattanó, évezredes fatalapzat belsejéből. Képzeletükben ezzel egyidőben meg is jelenik a monda szerint a prionista ármánykodások eredményeképpen a talapzatról már rég ellopott faszobor ősi víziója, melynek visszaszerzéséért - mozgósítandó a teljes, együtemre dobbanó szívű nemzetet - sietve az őstulok szarvaiból faragott kürtjeikbe fújnak. Mert hát mivégre avatkozna oly távolról bárki is a nemzet fennmaradása szempontjából sorsdöntőnek tekinthető ügyekbe, hacsak nem valami önérdekű és alantas hátsó szándék által vezérelve?

A tulokkürtnek van egy sajátos tulajdonsága. A beléjefújt hangot nem lehet többé visszaszívni belőle. Nem tudván ezt (vagy nem akarván tudomásul venni), Lovászunk és Bájerőnk tiszta tüdőből fújták a kürtjeiket napestig, sőt még azon is túl, ahol a kurtafarkú malac túr. Össze is csődült a tábor hamarosan zászlóstul. Az összeverődött sokaságban mindjárt föltűnt a sok ismerős arc. Ezeket az arcokat mintha már láttuk volna valahol. Volt bennük ugyanis valamiféle megfoghatatlan közös vonás. Emberek voltak. És emberek arcait viselték. Látszott rajtuk, hogy ezt a tényt némi habozás után ők is hamarosan felismerték, és a kürtök monotonon zúgó-búgó hangjának hatására fokozatosan egyfajta akolszerű összetartozás meleg érzése áradt szét bennük.